Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére – a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül – a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?
– A Színház és a hivatás számomra az önmegvalósítást jelenti. Egyfajta szublimáció, segít feldolgozni, átdolgozni, megélni, átélni élethelyzeteket amik által közelebb kerülhetek ahhoz aki valójában vagyok. Olyan mint egy élethosszig tartó önismereti tréning. A pillanatnyi lelki állapot, vagy az “aznap éppen, hogy keltem föl” állapot szerintem jót tesz az előadásnak, hiszen mindig valami új fűszerrel bolondítja meg az estét. Ez szerintem inspiráló a partnereknek is. Azon nem szoktam gondolkodni, hogy mit vár el a közönség és a munkaadóm. Mivel ha ezen töprengnék, valószínű nem lennék hiteles az előadásban, hiszen a megfelelésen járna az eszem.
Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?
– Nagyon szigorú vagyok magammal szemben, gyűlölök hibázni. Ez a maximalizmusomból fakad. Ha hibázom, próbálom kizárni, hogy ne legyen hatással az előadás további jeleneteire.
Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?
– Nehéz kérdés. A siker szubjektív. De persze, jól esik, ha a nézők felállva tapsolnak egy előadás végén. Siker számomra az is, ha a kollégák illetnek pozitív visszajelzésekkel. De a legnagyobb siker az, ha tudok azonosulni egy szereppel és érzem, hogy megtaláltam benne önmagam.
Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?
– Gyermekkoromban állatorvos, vagy óvónő szerettem volna lenni. Aztán máshogyan alakult. De ez így van jól. Sosem voltam egy ilyen előretervezgetős típus, mindig tudtam mit akarok, mert elkapott a “gépszíj” és tudatosan készültem a felvételikre. Versenysportoltam, zenét tanultam, amik szintén neveltek a céltudatosságra, kitartásra. Csináltam a dolgom, ahogy most is. Hittem és hiszek abban, hogy minden úgy történik ahogy nekem a legjobb, még ha egy adott pillanatban nem is azt érzem.
Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?
– A szüleim mindig támogattak, és mellettem álltak és állnak a mai napig. Egy nagyon erős háttérország számomra. A legnagyobb érték az életemben az, hogy ők szeretik, tisztelik egymást már 43 éve jóban-rosszban.
Melyik darab volt életed elsője és hol?
– Életem első darabja? Hú, hát nem is tudom melyiket említsem. Hiszen már általános iskolában szerepeltem, de talán a Pécsi Sándor Guruló Színháznál eltöltött éveim azok amik megpecsételték a jövőmet. Itt előszőr Dés L.- Geszti P.- Békés P. Dzsungel könyve c. musical előadásában szerepelhettem, mint asszony, majom, és farkas, később már a keselyűk közé is beállhattam. Csodálatos évek voltak ezek, itt tanultam meg a szakma alapjait, Szép Laci bácsi mesterség tanártól, Bodrogi Zoltán koreográfustól és Benyó Ágnes zenei vezető, ének tanárnőtől.
Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?
– Biztosan nagyon izgultam, mint most. De arra emlékszem, mikor a Dzsungel könyvében kezdtem játszani, igyekeztem mások mögött megbújni, nehogy lásson a néző.
Van-e példaképed?
Igen, elsősorban az Anyukám és az Apai Nagymamám, szakmailag mindig változó, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy bővülő. Mindig felnéztem Nádasi Verocs barátnőmre, kolléganőmre, Siménfalvy Ágotára, Ulmann Zsuzsira, Földes Tamásra, de aki legutóbb nagy hatással volt rám, az Molnár Piroska. Ő igazi példakép.
Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből – akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?
– Minden szerep tanít, és formál. Hiszem, hogy minden szerep üzenettel bír, amit meg kell fejteni és ami segíthet továbblendülni, tanulni, tapasztalni. Nálam a szakmai áttörést a Rebecca c. előadás hozta, azt érzem.
– A Miss Saigon – Kim-je, életem legcsodálatosabb, legnagyobb ívet, életutat, sorsot bejáró női alakja volt. Ha meghallom a musical zenéjét, máris könnyezem. A lelkem mélyén őrzöm az előadással megélt lelket melengető, és lelket tépázó élményeket. Szakmám eddigi csúcsának érzem ezt a szerepet.
Melyik szereped hatott rád legerőteljesebben lelkileg, érzelmileg?
Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?
Megint csak a Miss Saigont mondom.
Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?
– A Miss Saigont hoznám vissza.
Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?
– A nyomorultak című musicalből Eponine szerepét szívesen eljátszanám, illetve a Waitress című musical főszerepét.
(Én és a kisöcsém)
fotó: Bíró András
Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?
– Én mindenevő vagyok! Az új kihívásokat szeretem. Leginkább azt, hogy megtalálhassam bennük önmagam, így minden karakter egy örömteli kihívás.
Hogyan tanulsz a legkönnyebben?
– Ha a férjem végszavaz nekem.
Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?
– Nálam nincs különbség. Megvan minden helyszínnek a hangulata, a miértje.
Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?
– Csodálatos szerepeket játszottam, és játszom most is. Kapok új izgalmas feladatokat, és amíg izgalommal, érdeklődéssel, megújúlni akarással állok a szakmámhoz, a hivatásomhoz, addig én nem érzem a hiányt, mert ki tudok teljesedni.
Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?
– A legnagyobb kritikusom adott helyzetben a rendezőm, illetve a nem csak színházi körülmények között a családom.
A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?
– Is-is. Az adott helyzettől függ.
Emlékszel még a legelső MusicalPlusz fellépésedre?
– Igen, azt hiszem Veréb Tomival énekeltem Elisabeth – Rudolf duettet. Ő akkor 14 éves volt.
Mi az eddigi legjobb vagy legviccesebb emlék a MusicalPlusz fellépéseiből?
– Mindegyik MusicalPlusz jó élmény, hiszen végre énekelhetünk olyan kollégákkal, barátokkal, akikkel nincs lehetőségünk együtt játszani. De mégis egy friss élményt említenék, amikor legutóbb Vágó Detti barátnőmmel elénekelhettük a Marie Antoinette c. musicalből a duettünket. Ott újból a katarzis élményét élhettem meg.
Fotó: Petró Adri
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
– A jó musicaleket, illetve Michael Jackson, Michael Bublé, Adele, de szeretem a férjem által választott akár klasszikus zenéket, amiket utazáskor, alvás előtt hallgatunk.
Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?
– Pharrell Williams – Happy, ehhez érzelmi szálak fűznek.
Van-e olyan könyv, vers vagy idézet, ami nagy hatással volt rád?
– James Redfield: Mennyei Prófécia, illetve Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyve. Mindkettő, nagy hatással volt/van az életemre. Elgondolkodtatnak, formálnak folyamatosan.
Van-e hobbid?
– Hobbim a munkám, amiért hálás vagyok a Jó’Istennek. Illetve Cuki a kutyánk, aki sok törődést igényel és akit a legnagyobb szeretettel és odafigyeléssel nevelünk. A sport is az életem része.
Milyen lenne egy tökéletes napod?
– Ezen még nem gondolkodtam, mert minden nap valami újat tartogat számunkra, ami hozzátesz eddigi életünkhöz, amiből tanulhatunk, vagy épp ami figyelmeztet valamire. Számomra minden nap tökéletes, ha érzem, hogy szeretve vagyok.
(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 06. 22.)