Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére – a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül – a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?
– Csakis akkor érdemes ezt a hivatást választani, ha a szakma szeretete mellett az elvárások és a teljesítmény kényszer motiválóan hat rád, erőt merítesz belőle, és mindezt elsöprő lelkesedéssel csinálod. Én ezt érzem, és addig fogom csinálni, amíg így tud működni. Ezt a pályát akkor kell abbahagyni, ha már nem tudod magadban fellelni ezeket a motivációs tényezőket. Ott van vége a művészetnek.
Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?
– Hibázni emberi dolog, de önmarcangolás helyett a lehető leggyorsabban kell tanulnod a hibádból. Ha újra elköveted ugyanazt a hibát, akkor már lehetsz nagyon dühös magadra. És meg is érdemled.
fotó: Posta Victor baráti kör
Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?
– Sokan az éppen aktuális közönség huhogó tapsviharából próbálják leszűrni az aznapi teljesítményüket. Ez egy fatális tévedés. Sokan például a tapsrendre külön “produkcióval” készülnek, hogy a közönség felhangosodjon, és az adott színész önmagát becsapva elhitesse magával, hogy milyen fantasztikus alakítása volt az adott este. Ezen csak mosolyogni szabad. Az adott este sikere megnyilvánulhat ebben is, de ennél sokkal fontosabb, hogy az általad nyújtott teljesítményt te magad megélted-e, te magad át tudtad-e úgy adni, ahogy azt magadtól elvártad, és a taps egy őszinte reakció-e, vagy a személyednek szól, és teljesen mindegy, hogy aznap milyen voltál. Mindkettőben volt már részem. Hiába volt nagy huhogó sikerem, ha éreztem, hogy ez nem tükrözi az adott teljesítményemet.
Nem nyugodtam meg és nem áltattam magam azzal, hogy milyen fantasztikus voltam. Viszont volt már a fordítottja is, hogy eléggé maximum közelben voltam, ahhoz képest a közönség mégis visszafogott volt. De nem éreztem csalódást, mert az arcokon láttam, hogy megrendülés, meghatottság ült ki az arcokra az előadás hatására és ez őszinte reakció volt.
Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?
– Gyerekként pont arról álmodoztam, amit most csinálok. Nagy Webber-musicalek főszerepeit játszani sikeres színházakban. Ez teljes mértékben teljesült, elégedett vagyok. Ha nem színész lettem volna, akkor zongoristaként próbálnék ugyanígy helytállni.
Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?
– A szüleim mindenben támogattak, de azért nem hagyták, hogy kizárólag a művészetre tegyek fel mindent, úgyhogy erős gimnáziumi érettségim van. Nem a művészeti középiskolákban tanultam a reál és humán tantárgyakat, hanem egy erős gimnáziumban, hogy bármerre elindulhassak, ha nem jön össze a művészi pálya.
Melyik darab volt életed elsője és hol?
– Életem első nagyszínházi fellépése a debreceni Csokonai Színházban volt, a Bohémélet című operában, 11 évesen, mint rőzsehordó fiú. Itt csapott meg először a színház szele, itt szerettem bele igazán.
Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?
– Alig vártam, életem egyik legnagyobb élménye volt, egyáltalán nem izgultam.
Van-e példaképed?
– Sosem volt példaképem, még gyerekként sem, ami nem jelenti azt, hogy nem tisztelek és becsülök sok tehetséges embert, akik tényleg letettek valami értékeset az asztalra, de példaképként senkire sem tekintettem.
Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből – akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?
– Minden szerepből a lehető legtöbbet lehet tanulni, ha nyitott vagy a szerep iránt és nem rutinból oldod meg. Én minden szerepet a nulláról kezdek felépíteni, nem szeretem, ha Posta Victort, mint színészt vélik felfedezni a színpadon, hanem az általam megformált figura jelenik meg nagyon intenzíven. Talán a József Attila megformálása hatott rám a legerőteljesebben, mert ott egy végtelenül őszinte jelenlét a feladat, nem lehet elbújni álarcok, vagy vígjátéki elemek mögé.
Melyik szereped hatott rád legerőteljesebben lelkileg, érzelmileg?
– A Fantom és József Attila.
fotó: Madách Színház
Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?
– Az álomszerep kategóriájára egyértelműen a Fantom illik a legjobban. Ez a zenés műfaj “Hamlet”-je. Aki ezt a szerepet eljátssza, az egész életét végigkíséri, örökké megemlítik a neve mellett, és nagy szakmai elismerés övezi. Szakmailag pedig talán a legnagyobb kihívás. Nagy lehetőség, hiszen rengeteg arca van a Fantomnak, és lehetőséged van ezeket a végleteket egy előadáson belül megjeleníteni a színpadon. Tényleg álomszerep.
Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?
– A Sunset Boulevard férfi főszerepe.
Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?
– Az “Édeskettes Hármasban” című előadást hoznám vissza, mert eléggé későn álltam be, hamar levették utána, és nem érzem, hogy kijátszottam magamból a darabban és a szerepben rejlő lehetőségeket.
Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?
– Minden olyan karakter, amelynek van története, a szerep jól fel van építve, és többféle izgalmas lelkiállapotot lehet kifejezni.
fotó: Madách Színház
Hogyan tanulsz a legkönnyebben?
– Otthon egyedül a szobámban, elmélyülve.
Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?
– Mindig is a nagyszínpadon éreztem jól magam, a kamaraszínház sosem vonzott igazán.
Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?
– Az ember természetesen sohasem elégedett, de így visszatekintve tulajdonképpen mindent elértem, amit annak idején gyerekként elképzeltem. Külföldön több musical főszerep, hazatérve Színművészeti Egyetem, majd a musical irodalom legnagyobb szerepei Budapesten. Nincs okom panaszra.
Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?
– Mondhatnám, hogy meg kell tanulni ezen a pályán csak és kizárólag magadra hallgatni és a jóízlésed és az ösztöneid után menni, de én már gyerekként is ilyen voltam. Igazi fontos dolgokban senkire sem hallgatok, csakis a megérzéseimre, amik még sohasem hagytak cserben.
A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?
– Inkább a racionalitás talajára építem fel az alapokat, de aztán a megvalósításban az érzelmek kezdenek dominálni.
Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még? Egyáltalán, álmodozó típus vagy?
– A “Sunset Boulevard” főszerepe mellett a Sondheim musicalek szerepei érdekelnek intenzívebben, olyan darabokból, mint a Sweeney Todd, az “A Little Night Music”, stb.
Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?
– Hú, szerencsére nem szoktam nagyokat bakizni, szerintem olyan, amit a közönség nagy része észrevett volna, olyan nem nagyon volt. Kisebb szövegrontások, szövegátírások természetesen voltak. Talán a legnagyobb baki az volt, amikor a Anna Karenina előadásban elfelejtettem, hogy van még egy jelenet, és én már a következő jelenetre mentem be a másik oldalról, más kellékkel a kezemben, a partnerem nagy meglepetésére. De észrevétlenül korrigáltuk a hibát.
Mi az eddigi legjobb vagy legviccesebb emlék a MusicalPlusz fellépéseiből?
– A legjobb, egyben legviccesebb élmény a részemről az volt, amikor Elvis Presley-ként, majd később Transzvesztitaként konferáltam a MusicalPluszt. Szerintem, két nagyon jó hangulatú műsor lett.
Ki az, akivel még nem énekeltél itt együtt, de szeretnél?
– Nagyon sok mindenkivel nem énekeltem még MusicalPluszon, de ugyanakkor nagyon sok mindenkivel már igen. Mindenkivel szívesen léptem fel és még nagyon sok kedves kolléga van ebben a szakmában. Várom, hogy mit hoz az alkalom.
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
– Nekem mindig is a szimfonikus filmzene volt a kedvencem, mai napig ilyeneket szoktam hallgatni.
Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?
– Hangulat kérdése, de egy pörgős Elvis, vagy Elton John könnyedén jó hangulatba hoz.
Van-e olyan könyv, vers vagy idézet, ami nagy hatással volt rád?
– “Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.”
fotó: KNS-KultVan-e hobbid?
– A hobbim az életem. :-)
Milyen lenne egy tökéletes napod?
– Színház, szinkron, zongora, majd kezdődik az egész elölről.
(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 05. 10.)