Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére – a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül – a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?
– Gyerekkorom óta a színház volt az, ami érdekelt, egyetlen sport sem, vagy más nem kötötte le az energiáimat ennyire. Egyértelmű volt, hogy ez az utam, és az idő egyelőre ezt bizonyítja is. Nem tudok mást elképzelni munkám és hivatásomként. Ha nem lennének a szakmámnak fizikai korlátai, minden este színpadra állnék, szeretem a közönséget és a megmérettetést, amit estéről estére a színpad és a különböző szerepek igényelnek.
Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?
– Mindig a maximumra törekszem, állandó önvizsgálatot folytatok, mindig a fejlődésre törekszem.
Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?
– Sikeresnek akkor érzem magam, ha a közönség szeretetét érzem az előadások végén, na meg persze akkor, ha ez találkozik azzal is, hogy én elégedett tudok lenni a helyzetemmel és az aktuális produktummal.
Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?
– A szüleim mindig támogattak és próbáltak átsegíteni az elém gördülő nehézségeken.
Dolnay-Sárdi Ágnes / kozonseg.hu
Melyik darab volt életed elsője és hol?
– A Kolumbusz című zenés darabban voltam egy indián fiú, többek között Feke Pállal álltam akkor színpadra, de ez már borzasztó régen volt, úgy 20 évvel ezelőtt. Ekkor kezdtem el ismerkedni a színházzal. Aztán, amikor az Operettszínházba kerültem stúdiósnak, 2008-ban kerültem bele életem első profi színházi produkciójába, ez pedig a Tavaszébredés volt, amiben első körben George szerepét játszottam el.
Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?
Valószínűleg borzasztó lámpalázat.
Van-e példaképed?
Földes Tamás, Rudolf Péter, Molnár Piroska
Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből – akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?
– Minden darab és minden szerep egy tanulási folyamat, ha az ember úgy áll hozzá. Lehet, hogy csak éppen a kitartásra vagy a türelemre tanít, de arra mindenképpen, minden egyes próbaidőszak, hogy hogyan kell megújulni mindig.
Melyik szereped hatott rád legerőteljesebben lelkileg, érzelmileg?
– Egyértelműen a Mozart! A legnehezebb feladat volt és egyben a legszebb utazás is. Imádtam minden pillanatát. Még azt is, amikor levegőért küzdve kellett elénekelni a “Nyald ki!” című világslágert.
Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?
– Mozart! Közel hozzám és mégis távol. Az, hogy én ezt a szerepet eljátszhattam, életem egyik legfontosabb történése.
Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?
– A Mozart musicalt!
Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?
– Jézus, Jekyll és Hyde.
Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?
– Azt szeretem, ha mindenféle karaktert kell alakítanom hétről-hétre.
Hogyan tanulsz a legkönnyebben?
– Szöveget? A próbák közben, mert akkor tudom cselekvéshez kötni a szövegeket.
Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?
– Mindkettőt más miatt szeretem. Megvan mindegyiknek a maga varázsa.
Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?
– Teljesen elégedett vagyok, de lehetnék még elégedettebb. Viszont ez a szakma a hullámvölgyekről és a magaslatokról szól. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ez ilyen. Megtanít értékelni a sikert.
Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?
– Voltak olyan rendezők az életemben, akikre maximálisan rá mertem bízni magam, az ő véleményük nagyon számított, főleg az aktuális közös produkcióban. De általánosságban a menyasszonyom véleménye és a közeli barátok hozzászólásai érdekelnek, ezeket igyekszem megfogadni, ha egyetértek velük.
A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?
– Sokat szoktam agyalni, de a végén általában a szívemre hallgatok.
Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még? Egyáltalán, álmodozó típus vagy?
– Nagyon szeretnék újra kertes házban élni. Ezzel szoktam álmodni is.
Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?
– Véletlenül a második verszakot kezdtem el énekelni az első helyett. Borzasztó nehéz volt visszatalálni a helyes szöveghez.
Fotó: Várady Nikolett
Mi az eddigi legjobb vagy legviccesebb emlék a MusicalPlusz fellépéseiből?
– A legelső MusicalPluszon történt, Egyházi Géza barátommal énekeltük a Katedrálist duettben. Ez nem az első alkalom volt, hogy így énekeltük, mégis meg tudott lepni Géza, mert utánam, mikor ő következett volna, hátulról csak annyit dörmögött a fülembe, hogy: “Folytasd!”.
Ki az, akivel még nem énekeltél itt együtt, de szeretnél?
– Mester Tamással.
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
– Mindenevő vagyok.
Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?
– Változó.
Van-e hobbid?
– Rendszeresen focizom, a Magyar Művész Válogatott tagja vagyok.
Milyen lenne egy tökéletes napod?
– Sok verziója van. Általánosságokat fogok mondani. Mindenképpen legyen benne egy jó kis 8órás alvás. Finom kávé, jó kaják, amik lehetőleg nem hízlalnak… Legyen benne fellépés vagy előadás, kikapcsolódás, és a párommal töltött idő. Szeretek magammal is foglalkozni, fontos számomra az Én-idő.
(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 07. 21.)