Fehér Nóra – Interjú

Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére – a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül – a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?

– Számomra a színház és az, hogy színésznőként állhatok a színpadon egy csodálatos kaland. Ismeretlen és ismerős karakterek, jellemek bőrébe bújhatok bele, és ennek a sokszínűségnek köszönhetően saját jellememet is sokkal jobban megismerhetem és fejleszthetem. Bármilyen más munkát végeznék, ott is “megkövetelné” a főnök, és egyben én is magamtól, hogy a maximumot nyújtsam. Más munkakörben sincs kifogás, véleményem szerint a színpadra lépéskor náluk se. Egyértelmű, hogy a maximumot szeretnénk nyújtani minden helyzetben.

Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?

– Nagyon szigorú vagyok magammal. Maximalista vagyok. Azonban az utóbbi időben rájöttem, hogy hibázni nem bűn. Ahogy a jó öreg mondás is mondja: “Aki dolgozik, az téved!” Sokszor egy-két hibával, “kosszal” sokkal emberibb és életszerűbbé válhat egy-egy alakítás.

Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?

– Számomra ez egy nagyon nehéz kérdés. Maga a siker nagyon bonyolult és összetett fogalom. A mi szakmánk értékelése, az hogy a közönségnek mi és ki tetszik nagyon szubjektív dolog. Nem biztos, hogy a játékom, a hangszínem mindenkinek tetszik. De ez így is van jól. Viszont ebben a helyzetben akár fejre is állhatok, akkor sem fogom meggyőzni az adott embert. De szerintem ezzel sincs probléma.

A közönség általában csak a végterméket látja a színpadon. A produkció bemutatása előtti munkát, befektetett időt és energiát nem. Számomra talán az a siker, hogy tudom, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy az előadást és a feladatom a legmagasabb szinten teljesítsem.

Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?

Egészen kicsi korom óta tudom, hogy énekelni szeretnék. Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, hogy nagyon fiatalon teljesülhetett az álmom. Énekesnőként és színésznőként állhatok színpadra. Ha nem ezt csinálnám népzenét kutatnék és tortákat sütnék. :)

Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?

– A szüleim mindig mindenben támogattak. A pályaválasztásban is. És elmondásuk szerint nagyon büszkék rám.

Melyik darab volt életed elsője és hol?

– Életem első darabja a Honfoglalás című rockopera volt, amit komáromi Magyar Lovas Színházban játszhattam el.

Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?

– Kicsi gyerekként is már sokat álltam színpadon. Akkor is izgultam és a mai napig is izgulok minden alkalommal. De amikor a Kormoránnal volt életem legelső koncertje, akkor az egész testem remegett és ha valaki megkérdezte volna, hogy hogy hívnak, nem tudtam volna válaszolni rá. :)

Van-e példaképed?

– Soha nem voltam nagy rajongója senkinek. Mindig nagyon tiszteltem a nagy zenészek és színészek munkáját és amikor bekerültem ebbe a világba nagyon sok segítséget kaptam a kollégáktól, zenésztársaktól. Egy grúz származású brit énekesnőre azonban nagyon felnézek. Őt Katie Melua-nak hívják. Árad belőle a mérhetetlen jóság, szerénység és valami csodálatos őszinte szeretet lebeg körbe miközben hallgatom.

Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből – akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?

– Számomra az Elisabeth című musical volt az, amiből a legtöbbet tanultam szakmailag is és emberileg is.

Melyik szereped hatott rád leg-erőteljesebben lelkileg, érzelmileg?

– Szintén az Elisabeth.

Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?

Az Elisabeth volt. Egy egész életutat hitelesen bejárni és megmutatni 2x 1 órában a színpadon nagyon nehéz feladat. Minden percét élvezem az előadásnak. Erzsébet minden örömét és bánatát átérzem ebben a pár órában. Színésznőként és énekesnőként is rengeteget tanultam a próbafolyamatból.

Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?

Én nagyon szeretem a János Vitéz daljátékot, játszottam már benne Iluskát, és nagyon boldog lennék, ha egyszer újra eljátszhatnám.

Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?

– Természetesen van. Szerintem mindenki álmodozik szerepekről, én is. Szívesen lennék Elisa Dolittle, Anna Karenina, Júlia… De nem csak a nagy főszerepek érdekelnek, a kisebb karakterszerepeket is ugyanolyan szívvel-lélekkel vállalnám.

Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?

– Alkatomból és az énekhangomból kifolyólag a naiva szerepek találnak meg legtöbbször. De egyszer szívesen kipróbálnám magam ennek a szöges ellentétében is.

Hogyan tanulsz a legkönnyebben?

– Én a legkönnyebben próba közben rögzítek. De a dalszövegeket muszáj kézzel leírnom, s közben szinte meg is tanulom.

Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?

– Mindkét helyszínnek megvan a maga varázsa.

Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?

– Én mérhetetlenül hálás vagyok a sorsnak, Istennek, mert a tenyerén hordoz. Nincs bennem hiányérzet.

Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?

– A párom, és el is várom tőle. :) Tudom, hogy az ő véleménye valóban igaz.

A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?

– Engem teljesen az érzelmeim irányítanak… Ezért sokszor van hogy rózsaszín felhők között lebegek. Jó, hogy a párom egy földhözragadtabb ember, amikor azt érzi, hogy most már nagyon a fellegek közt járok, akkor “visszarángat” egy kicsit közelebb a földhöz.

Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még? Egyáltalán, álmodozó típus vagy?

– Álmodozó típus vagyok. Az elmúlt időszakban a magánéletem kapcsán álmodozom többet, de hogy miről, azok titkosak. :)

Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?

– Életemben nem sokszor “hibáztam” színpadon. Azonban volt egy alkalom, amikor az előadás legismertebb dalában elcsuklott a hangom. Az nagyon rossz élmény volt.

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

– Nagyon szeretek népzenét hallgatni. Katie Melua-t, Norah Jones-t, Eva Cassidy-t hallgatok legtöbbször.

Van-e hobbid?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim egyben a munkám is.

Milyen lenne egy tökéletes napod?

– Minden nap úgy tökéletes ahogy van. :)

(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 05. 26.)