Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére – a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül – a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?
– Szerintem a színészlét az életforma. Hisz az embernek, főleg, ha énekes dolgokat is játszik, akkor vigyáznia kell a hangjára, egészségére, fittségére. Néha vissza kell fognom magam, hisz imádom az édességet és a jó borokat… Igazából én egy ideje nem akarok senkinek megfelelni, csak magamnak, abban az értelemben, hogy tudjam, megtettem az adott szerepért mindent, amit lehetett. Egy darab nagyon sok összetevős, lehet a rendezés nem úgy sül el, vagy nem találod meg a hangot úgy a szerepeddel, ezer helyen elvérezhet, nem beszélve az ízléssel, amivel ugye nem lehet vitatkozni. Éppen ezért, ha mondjuk nézőként olyat látok, ami nem tetszik, akkor is tisztelem a bele fektetett energiát. Ismertnek annyira nem tartom magam, hahahaha.
Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?
– Nagyon rosszul viseltem régen, szinte kegyetlen voltam magammal. Ma már talán kicsit elnézőbb vagyok. Volt olyan, hogy elcsuklott a hangom egyszer, emlékszem, nem akartam meghajolni, kollégáim mondták: Hé, bolond vagy, csak te hallottad… Egyszer egy általam nagyra tartott kolléganőt hallottam egy nagyot hibázni, s akkor jöttem rá, emberek vagyunk, csak az hibázik, aki dolgozik :)
Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?
– Mást jelent számomra a siker ma, mint mikor kezdtem a pályámat. Most már az élet bármely területén sikernek könyvelek el akár apró dolgokat. Pl.: ha lefutok egy nagyobb távot, ha kicsit könnyebben énekelek, ha tovább nevetnek a poénomon, ha főzök egy finomat, ha a szeretteimet, barátaimat boldoggá tudom tenni. A siker sokszor nem más, mint egy probléma, vagy cél megoldásának eredménye, ami egyben talán a boldogság is.
Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?
– Eredetileg zongoristának készültem, s kanyarok vezettek a színházhoz, de emlékszem valami olyanra, hogy stewardess akartam lenni, ezen azért nevetek, mert utálok repülni. Van benne számomra valami valószínűtlen. Ha nem lennék színész, azt hiszem zenész lennék, újságíró vagy műsorvezető, de filmrendező se lenne rossz, hahahaha. Szerintem azt csinálom, amit kell, hisz ha nem így lenne, az élet nem adott volna lehetőséget rá, azt hiszem.
Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?
– Igazából szerintem nem vették komolyan. Dundi, pattanásos tini voltam, s nem igazán szép, szóval mondhatni nem nagyon hitték szerintem, hogy lesz ebből valami. Vagy legalábbis jól titkolták:)
Melyik darab volt életed elsője és hol?
– Ami nem színjátszó, s hivatalos nagyszínházi dolog, az Székesfehérváron a Dzsungel könyve a Vörösmarty Színházban. Majom voltam.
Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?
– Hogy otthon vagyok.
Van-e példaképed?
– Inkább olyanok vannak, akik vezettek, vagy motiváltak. Énektanárnőm, Decsi Ágnes és Fekete Mária zenei vezető, akadémia óta, azaz lassan 22 éve fogadom el a tanácsaikat, odavagyok Szolnoki Peti hangjáért és emberségéért, több kollégám van szinkronban és színpadon, akikre felnézek, s nem szakmailag a barátaim motiválnak, akiktől mindig tanulok, és a családom.
Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?
– Kettőt tudok mondani, egyet nem. Az Ájlávjúban játszott rengeteg karaktert imádtam, hogy több oldalamat meg tudtam mutatni, a másik pedig a Sugar, Van, aki forrón szereti Virágja. Fokozatosan jöttem bele, s óriási szerelem lett. Nem beszélve a csodás ruháimról.
fotó: Vidám Színpad / port.hu
Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?
– Hű, rengeteget. Szerettem nagyon Rica-Maca lenni a Csókos asszonyban, de azt hiszem az Avenue Q sok embernek hiányzik, nemcsak nekem. S persze a Sugar és az egyik kedvencemet, a Hófehérkét is visszahoznám, mert a Tükör karaktere feledhetetlen számomra.
Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?
– Több van, amiből már kiöregedtem, s már nem játszhatnám el, de szerettem volna, sajna, de ez egy ilyen szakma. Ha itthon lenne a Waitress, azt hiszem, az nagyon nagy álom lenne. De persze minden új szerep kihívás, itt is kicsit a Sorsban hiszek, hogy odafent tudják mit mikor kell, s mindig kiderül, hogy bárki keveri odafenn a kártyát, igaza van.
Hogyan tanulsz a legkönnyebben?
– Az egyik legjobb barátnőmmel, Lillával, szegény, minden darabomat tudja kívülről, hahaha. S nyilván próbán. De a beugrások Lillának köszönhetőek, azt hiszem, nélküle nehezebben menne. Kösziiiiii itt is!
Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?
– Mindenhol. De rájöttem, nagyobb biztonságban érzem magam nagyszínpadon.
fotó: Burst Mary
A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?
– Meglepően racionális lettem az utóbbi időben. Nyilván a koromhoz is köze van. Talán a negyven tényleg egy választóvonal sok dologban, május végén hagyom el a harmincas éveimet, és bevallom, soha ilyen tisztán nem láttam magamat, és a vágyaimat.
Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?
– Hahahahaha, tudjátok, ha eljöttök Musicalpluszra.
Mi az eddigi legjobb vagy legviccesebb emlék a MusicalPlusz fellépéseiből?
– Imádom a Pluszt, mindig alig várom. Azt szerettem a legjobban, amikor ott volt a régi vámpíros hármasfogat, Sánta Laci és Egyházi Géza. Annyira szeretem őket. A Gézát ugratni meg hát tudjátok, ever… Nem tudok kiemelni egyet sem, talán azt, hogy a Géza szokott bakizni, de egyszer annyira megnevettetett, hogy hát a dalból sok nem hangzott el a részemről, helyette én bakiztam, de végig… Bocsánat ezúton is, hahahaha.
Ki az, akivel még nem énekeltél itt együtt, de szeretnél?
– Egyszer szívesen énekelnék Dolhai Attilával, vele sosem énekeltem.
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
– Én szeretem a magyar zenét, a Bagossy Brothers az egyik kedvencem, és a Margaret Island.
Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?
– Az Olyan ő című dal mindig megmosolyogtat a Bagossytól.
Van-e olyan könyv, vers vagy idézet, ami nagy hatással volt rád?
– Az egyik kedvenc könyvem Kazuo Ishiguro: Ne engedj el című könyve, de az új szerelem a Nápolyi regények, amiből készült a Brilliáns barátnőm sorozat. Letehetetlen.
Milyen lenne egy tökéletes napod?
– A tökéletes napon szép idő lenne, nem túl meleg, de azért lehetne vízparton lenni akár. Egy teraszon finomat ennék a szerelmemmel és a barátaimmal, remek borokat kóstolnánk, rengeteget nevetnénk, s csak beszélgetnénk hajnalig. Na jó, előtte azért lehet lejátszanék egy Haverok, buli, Bon-bont:))
(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 04. 24.)