15. éves jubileumi interjúsorozat



Andrádi Zsanett Balogh Anna Bot Gábor
Csengeri Attila Fehér Nóra Janza Kata
Kocsis Dénes Pesák Ádám Posta Victor
Sánta László Vágó Zsuzsi Veréb Tamás


Harmath Gergő - Barátok közt
fotó: UFA Magyarország
Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére - a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül - a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?

– Szerintem színésznek lenni végtelen nagy megtiszteltetés. Az a munkánk, hogy másokat szórakoztassunk, majd a munkánk elvégeztével tapsolnak nekünk. Őszintén szólva azt, hogy egyre többen megismertek, eleinte nagyon nehezen viseltem. Viszont megtanultam azt, hogy vannak olyan helyek és helyzetek, amikor el lehet vonulni és az ember nyugalomban tud pihenni. Bár erre nem csak nekünk, színészeknek, hanem mindenkinek szüksége van! A színészetet én választottam, hosszú éveken át azért tanultam és dolgoztam, hogy egyszer színész lehessek. Mivel nem tudnám elképzelni, hogy valaha mást csináljak, így ugyanúgy, ahogy a közönség vagy a munkaadóim, én is a maximumot várom el magamtól.

Broadway Fesztivál
fotó: amikobea
Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?

– Sokszor nehezen, sőt... Legtöbbször nehezen. De azt gondolom, hogy a hibákat mindig szigorúan kell venni, ha szeretnénk azt kevesebbszer elkövetni és fejlődni.

Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?

– A legnagyobb sikernek azt élem meg, hogy azzal foglalkozhatok, az a főállásom, amit szeretek. Szerintem az a sikeres ember, aki nem éli meg kényszernek a munkáját, hanem szívesen végzi azt.

Tesla, fotó: Dancs Enikő Bianka

Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?

– Az az igazság, hogy viszonylag későn kezdtem el azután érdeklődni, hogy "mi leszek, ha nagy leszek". Átlagos kisfiú voltam, szerettem focizni és a barátaimmal lógni, de nem különösebben érdekelt semmi. Fiatal tinédzser koromban kezdett el vonzani a színpad, akkor iratkoztam be a szülővárosom színjátszó körébe.

Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?

– Mivel eléggé kitartottam a középiskolában amellett, hogy színész szeretnék lenni, így nem lepte meg őket a pályaválasztásom. Mire leérettségiztem már volt pár nagyobb szerepem a helyi színjátszó körben, itt győztem meg őket és magamat is, hogy ez az az irány, amiben szeretnék elindulni.

Marie Antoinette, fotó: amikobea
Melyik darab volt életed elsője és hol?

– A szülővárosomban, Szécsényben az Andi Színjátszósai társulattal csináltuk meg a Dzsungel könyvét 2006-ban. 12 éves voltam, aránytalan volt a testem és mutáltam. Visszahallgattuk már többször is, hát nem csináltam túl jól! :) Viszont óriási sikere lett, nagyon sokat játszottuk a környéken, én pedig nagyon élveztem.

Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?

– Olyan izgalmat, amitől az ember elfelejt levegőt venni, a szíve kiugrik a helyéről és minden porcikája remeg. Hihetetlen, hogy ezután az első színpadi élmény után úgy döntöttem, hogy lesz második!

Dorian Gray, fotó: Puskel Zsolt
Van-e példaképed?

– Ha egy embert kéne választanom, az Jared Leto lenne. Egyrészt rajongok a filmjeiért, másrészt tiszteletre méltóan nagy karriert ért el már nagyon fiatal korában. Illetve a zenekarával, a Thirty Second To Mars-al elképesztően jó zenét játszanak, amit tavaly sikerült élőben is látnom-hallanom és óriási élmény volt.

Harmath Gergő - Barátok közt
fotó: Vojcehovszkij Richárd
@baratokkozt_hivatalos
Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből - akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?

– Nagyon nehéz lenne egyet kiemelni, hiszen úgy érzem, hogy minden szerepből lehet tanulni. Az egyik számomra legkülönlegesebb a Dorian Gray volt, ezt nagy kihívásnak éltem meg, mind a darab, mind a színpadon álló színészek miatt. Az első tévés szerepem a Barátok közt-ben is új dolog volt számomra, hiszen nézők helyett kamerák és stáb vett körül, amit nem tudtam egyik pillanatról a másikra megszokni, de természetesen már sikerült!

A Pendragon-legenda,
fotó: amikobea
Melyik szereped hatott rád legerőteljesebben lelkileg, érzelmileg?

– A Pendragon-legenda. A történet és a szerep is annyira magával ragadott, hogy folyamatosan olvastam, kutattam a neten, hogy minél többet tudjak. Nagyon készültem rá és elképesztően jó érzés volt a folyamat, ahogy elsajátítottam a szerepet.

Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?

– Ez tényleg nagyon nehéz kérdés. Többet is ki tudnék emelni, mindet más-más okból kifolyólag. Viszont ha mindenképpen egyet kéne választanom, az a Tesla lenne. Tesla élete és munkássága mindig is foglalkoztatott és már-már rajongok a zsenialitásáért. Egy számomra ennyire rendkívülinek tartott embert eljátszani óriási feladat és megtiszteltetés volt. Remélem hamarosan újra játszhatjuk, egy nagyon izgalmas darab lett és vizuálisan annyira intenzív sokszor számunkra is, mint a nézőknek.

Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?

– Vannak olyan ismert és nagy darabok és szerepek, amik szerintem minden színész számára vonzóak. Rómeó és Júlia, Az Operaház Fantomja, Jekyll & Hyde, vagy éppen a Mozart! Bármelyikben szívesen lenne főbb szereplő szerintem bárki!

Nők az idegösszeomlás szélén
fotó: Gordon Eszter / operett.hu
Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?

– Többet is tudnék mondani, de talán a Nők az idegösszeomlás szélén az, ami a legjobban hiányzik. Egy nagyon fiatalos, lendületes vicces és érzelmes darab volt, szerettem a karaktereket és a színésztársakat is, akikkel együtt játszottunk.

Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?

– Sokszor "rosszfiús", komoly férfi karaktereket kapok. Igazából vonzóak számomra ezek a komoly szerepek, viszont nem szeretnék bekategorizálódni. Ugyanolyan szívesen játszom főgonoszt, mint a szerelmes főhős szerepét.

Tesla, fotó: Béli Balázs / Alfahír

Mi motivál a színészetben? Milyen kihívásokat, feladatokat tartasz izgalmasnak, mi alapján keresel új utakat, új élményeket?

– Szeretek és szeretnék fejlődni. Jó érzés az, amikor úgy érzem, hogy a saját határaimat feszegetem. Minden szerepet kihívásnak tekintek és igyekszem a lehető legjobban megformálni azt. Egy színész nem csak akkor színész, amikor felgördül a függöny és nem csak addig, amíg le. Rengeteg munka és készülődés előzi ezt meg és ez a folyamat épp oly kedves számomra, mint amikor meghajolhatunk a közönség előtt, ők pedig állva tapsolnak.

Hogyan tanulsz a legkönnyebben?

– Ez nagyban függ attól, hogy mit. De szeretek számomra inspiráló embereket nézni, hallgatni, olvasni. Figyelni azt, amit jól csinálnak és tanulni tőlük.


Lili bárónő
fotó: Kállai-Tóth Anett
Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?

– Mindkettőt élvezem, mindkettőt másért. A nagyszínpad egy teljesen más, szinte egy megalkotott világ. A kamaraszínházak pedig sokkal intimebbek, nagyon más úgy játszani, hogy a nézők szinte karnyújtásnyira vannak.

Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?

– Nagyon hálás vagyok, azért ahol most tartok. Nyilván ez még nagyon az eleje legalábbis, azért dolgozom, hogy az eleje lehessen.

Dorian Gray, fotó: Gergelybea
Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?

– Én magam vagyok a legnagyobb kritikusom. Azoknak az embereknek a véleménye számít akiket szeretek, megbecsülök, tisztelek, tőlük várom is a kritikát, és természetesen a közönség véleménye is nagyon számít.

A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?


Lady Budapest
Kárpáti Zsuzsanna / Musical Galéria
– Majdnem mindig az érzelmeim hajtanak.

Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még? Egyáltalán, álmodozó típus vagy?

– Én rendkívül álmodozó típus vagyok. Rengeteg még beteljesületlen szerepálmom van, hiszen még pályakezdő vagyok.

Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?

– Amikor például nem vittem be egy levelet a Marica grófnő vizsgaelőadásban Zsupánként a Budapesti Operettszínházban, pedig arról a levélről szólt a jelenet, kulcs fontosságú része a darabnak, hogy én azt átadom, mondom is, hogy "Oda fogok most adni egy levelet, amiben minden le van írva", és amikor belenéztem a zsebembe láttam, hogy nincs ott és folytattam a mondatot, hogy "ami nincs nálam".
Rocksuli
@pesakadamhivatalos

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

– A rock áll hozzám legközelebb, a kissé keményebbektől egészen a populárisabbak. Kedvencem a már említett Thirty Second To Mars.

Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?

– Thirty seconds to Mars - Closer to the edge.


fotó: kozonseg.hu
Dolnay-Sárdi Ágnes
Van-e hobbid?

– Több is van, de van egy friss hobbim, rendeltem egy gitárt, és most tanulok gitározni.

(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 05. 14.)




Korábbi interjúk

Bot Gábor Dolhai Attila Egyházi Géza
Földes Tamás Gallusz Nikolett Mahó Andrea
Serbán Attila Stróbel Dóra Szomor György