15. éves jubileumi interjúsorozat



Andrádi Zsanett Balogh Anna Bot Gábor
Csengeri Attila Fehér Nóra Janza Kata
Kocsis Dénes Pesák Ádám Posta Victor
Sánta László Vágó Zsuzsi Veréb Tamás


fotó: Rana Photography
Számodra mit jelent a színház, a színész hivatás? Hogyan éled meg az ismertséget, a folyamatos rivaldafényt és azt, hogy estéről estére - a pillanatnyi lelkiállapottól, erőnléttől függetlenül - a maximumot várja tőled a közönség és a munkaadóid?

– A színészet 30 éve az életem, mindent ez szabályoz, és mindent ennek rendelek alá. Az ismertséggel nem foglalkozom, a színpadon kívül Csengeri Attila magánszemély vagyok. 30 év alatt megszoktam, hogy fáradtan, esetleg betegen is 100%-os erőbedobással létezzek a színpadon, még akkor is, ha utána félhalott állapotba kerülök.

Mennyire vagy magaddal szigorú, hogy viseled, ha hibázol?

– Szigorú vagyok magammal szemben, de emberként én is szoktam hibázni. Ilyenkor arra gondolok, hogy a színház vagy egy fellépés a pillanat művészete, tehát a hibát is egy pillanat alatt felejti el a közönség, ezért nem emésztem magam.

Miben méred a sikert, mit jelent a siker szó számodra?
Az operaház fantomja
fotó: Schmidth Barbara (Rana)


– A sikert a taps erejében és a munkám utáni gratulációkban, elismerő szavakban mérem.

Gyerekkorodban milyen életről, milyen hivatásról álmodoztál? Mennyire sikerült azt megvalósítani? Mi lennél, ha nem színész?

– Gyermekként biológus szerettem volna lenni, kamaszként maszek zöldséges, mert akkoriban azzal rengeteg pénzt lehetett keresni. Ha nem színész lennék, legszívesebben autókkal foglalkoznék, például egy márkakereskedés vezetőjeként.

Mit szóltak a szüleid a pályaválasztásodhoz?


fotó:
csengeriattila.blogspot.com
– Szüleimnek az volt a fontos, hogy az érettségi bizonyítvány meglegyen, utána nem szóltak bele az életembe. A sikereimnek természetesen örültek.

Melyik darab volt életed elsője és hol?

– Szörényi Levente oratóriuma, a "Fénylő ölednek édes örömében". A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt a bemutató 1989 augusztusában.

Mit éreztél a legelső színpadra lépésedkor?

– A színpaddal még rockénekes koromban ismerkedtem meg, az első koncertem a Géniusz együttessel 1984. február 03-án, egy pénteki napon volt. Akkor minimális izgalom mellett hatalmas várakozást éreztem, 16 évesen még nem volt igazi súlya egy fellépésnek.

Géniusz Együttes, fotó: Schmidth Barbara (Rana)
Van-e példaképed?

– Ha egy személyt kell megneveznem, akkor Kaszás Attila, aki színészként és énekesként is kiemelkedőt alkotott. Sajnos nagyon fiatalon hagyott itt bennünket.

Eddigi pályád során melyik volt az a darab vagy szerep, amelyikből - akár szakmailag, akár emberileg a legtöbbet tudtál tanulni?


Dorian Gray interjú
csengeriattila.blogspot.com
– Egyértelműen a Dorian Gray (Rock Színház, 1990). Első éves Színművészeti Főiskolás voltam, semmit sem tudtam a színházról, színjátszásról, az alapokat ott tanultam meg Ács János rendezőtől.

Melyik szereped hatott rád legerőteljesebben lelkileg, érzelmileg?

– A Dorian Gray címszerepe, amiben nagyon széles skálát lehetett bemutatni egy fiatal szerelmes fiú érzéseitől a megkeseredett gyilkos lelkéig.

Ha az eddigi alakításaidból egyet választani kéne, melyikre mondanád azt, hogy az számodra álomszerep volt és miért?
Sztárcsinálók, forrás: csengeriattila.hu


– Néró a Sztárcsinálók című rockoperából. Mindent megmutathattam benne magamból a vicces kisfiútól az őrült gyilkosig, és hangilag is embert próbáló feladat volt, gondolok itt elsősorban a Róma égése című dalra.

Van-e olyan szerep, amit még nem játszhattál el, de nagyon szeretnél?

– Marius A nyomorultakból. Még a Rock Színházban játszottam volna, el is kezdtem tanulni, de pont akkor vonták vissza a jogokat a tulajdonosok, így ez a szerep kimaradt a repertoáromból.

Melyik már műsorról levett darabot hoznád vissza, ha tehetnéd, amiben régen is játszottál vagy játszanál?

– A Vörös pimpernel és a Vértestvérek. Mindkettőt nagyon szerettem, a teljesen különböző történelmi és zenei világ ellenére is.

A vörös pimpernel, fotó: zene.hu / Petró Adri

Milyen típusú karakterek vonzanak, melyek igazán izgalmasak számodra?

– Alkatomnál fogva legtöbbször hősöket, szerelmes karaktereket osztanak rám, éppen ezért pont az ellenkező típusokat szeretem megformálni. Inkább gonosz, őrült figurák bőrébe bújnék, vagy a nagyon vicces, könnyed darabok szereplőit részesíteném előnyben.

Hogyan tanulsz a legkönnyebben?

– Éjszaka, egyedül. Felmondom a többi szereplő szövegét mobiltelefonra, a sajátomat kihagyom, és visszahallgatva nagyon gyorsan beül a szerep.

Nagyszínpadon vagy kamaraszínházban szeretsz-e jobban játszani?

Vértestvérek, fotó: Puskel Zsolt
– Ez abszolút darabfüggő. Olyan érzékeny témájú művet, mint a Vértestvérek, kisebb színpadon, a közönséghez közel jobb játszani. Egy musical koncertet pedig akár többezres tömeg előtt, hatalmas színpadon.

Hogyan értékeled eddigi pályafutásodat? Teljes mértékben elégedett vagy annak alakulásával, vagy van benned hiányérzet valamivel kapcsolatban?

– Azt gondolom, hogy mindenféle színházi vagy művészi háttér és hátszél nélkül, a magam erejéből jutottam oda, ahol most tartok. Ebben a szakmában a támogatók és a szerencse is sokat számít. Ha minden körülményt mérlegelek, elégedett vagyok. Sok szép szerepet eljátszottam, fellépésekben sincs hiány, megélek a hivatásomból, nincs okom panaszra.

Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít neked igazán?

– Legnagyobb kritikusom a családom, Rajtuk kívül Bagó Gizella, Professor Emerita énekmesterem véleménye a legfontosabb.

A mindennapok során döntéseidben főként az érzelmeid vezérelnek vagy inkább a racionalitás jellemző rád?

– Az életben nehezen döntök, de legtöbbször racionális döntést hozok.

Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még? Egyáltalán, álmodozó típus vagy?

– Nem vagyok álmodozó típus, a szakmámra ez különösen igaz. Egy különleges sportkocsi és egy WSOP (World Series of Poker) győzelem azért még összejöhetne! :-)

Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi bakid?

– Egy egri fellépésen a Bangkok című dalban "A város befon" helyett énekeltem ezt: "A varázs kepeg". Semmi értelme, a v betű még beugrott, de utána redőny.
MusicalPlusz, fotó: Kálay Ildikó

Mi az eddigi legjobb vagy legviccesebb emlék a MusicalPlusz fellépéseiből?

– Egyházi Géza barátommal az ABBA egyveleg, női ruhában és parókában.

Ki az, akivel még nem énekeltél itt együtt, de szeretnél?

– Tompos Kátyával, fantasztikus tehetségnek tartom.

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

– David Gilmour (Pink Floyd) minden mennyiségben.

Melyik az a dal, amitől mindig felvidulsz?

– A Musical paródia Szemenyei Jani barátom Tízperces musical című darabjából.

Van-e olyan könyv, vers vagy idézet, ami nagy hatással volt rád?

– József Attila Eszmélet című verse Latinovits Zoltán előadásában.

Van-e hobbid?


fotó: Rana Photography
– Póker. Akár barátokkal, akár egy pókerklubban, vagy online felületen. Izgalmas és egyben kiszorítja az agyamból a napi gondokat.

Milyen lenne egy tökéletes napod?  

– Délelőtt családi társasjáték, utána egy finom ebéd, délután MusicalPlusz, este póker a barátokkal, finom borok társaságában.

(szerző: MusicalPlusz, készült: 2020. 04. 26.)




Korábbi interjúk

Bot Gábor Dolhai Attila Egyházi Géza
Földes Tamás Gallusz Nikolett Mahó Andrea
Serbán Attila Stróbel Dóra Szomor György