Stróbel Dóra a Pesti Broadway Stúdió növendéke, nevét azonban egyre többen kezdik megismerni, mióta megkapta a Vámpírok Bálja egyik főszerepét. Egy kávézóban beszélgettünk vele.

Hogyan kerültél erre a pályára? Mindig is tudtad, hogy színész akarsz lenni?
– Gyakorlatilag csak pár éve járom ezt az utat. Zenével már nagyon régóta, hét éves korom óta foglalkozom. Szerencsém volt, mert az általános iskolában kötelező volt a furulyatanulás. Így kezdtem ismerkedni a zenével – később megtanultam zongorázni és klarinétozni is, a testvéremmel együtt. A klarinétozást sajnos nem éreztem a sajátomnak, de a zongoratanulást idén újrakezdtem.

Mikor kezdtél énekelni?
– A középiskolában voltak már alkalmak, például a szalagavatókon, iskolai rendezvényeken kértek fel énekelni. A színház vonzása pedig a gimi végén kapott el először, végül mégis a Külkereskedelmi Főiskolát kezdtem el és még abban az évben rátaláltam egy jazz kórusra, amit a mai napig nagyon szeretek – ez egy zeneőrült, igen jókedvű társaság, egyszerűen élvezzük az éneklést, ráadásul igen magas színvonalon űzzük azt.

Mikor vált a dolog komolyabbá?
– A karnagyunk, Halkovics Ágnes javasolta, hogy kezdjek el hangképzésre járni, majd pár hónapra rá arra kezdett bíztatni, hogy felvételizzek jazzénekre a Postás Zenesuliba, úgyhogy aztán a Külker és a kórus mellett ide is jártam. Ezután jött az Adj hangot! gála, amit a testvérem, Stróbel Zsuzsanna szervezett. Itt egy igen klassz kis csapat verbuválódott össze, és a színház szele újra megcsapott. Különben az volt a szerencsém, hogy már a főiskola végén voltam, mert különben talán be se fejezem – az államvizsga után ugyanis szinte azonnal felmondtam az állásomat, és tettem egy „kisebb” fordulatot – elindultam a zene és a színház útján. Szerencsére a szüleim támogattak a döntésemben. Nélkülük biztosan nem tudtam volna elindulni ezen a pályán.

Mi volt a következő lépés?
– Abban az évben éppen musical szakos felvételi volt a Színművészeti Egyetemen, ezt jelnek vettem, és felvételiztem. A második rostán estem ki. Miután ez nem jött össze, eljöttem a Pesti Broadway Stúdióba, és sikerült bekerülnöm. Szeptemberben el is kezdtem, eljött az első színészmesterség óra, ahol szembesültem azzal, hogy itt már nem csak énekelni kell… Közben kerestem, kutattam a lehetőségeket a zenélésre, éneklésre, színpadra állásra. Így jutottam el a Francia Intézet dalversenyére, ahol II. helyezést értem el, és nyertem egy párizsi utat. Az a város csodás, remélem egyszer egy egész évet nyerek odakintre…

Mikor álltál először színpadon?
– Varga Bálint – Kal Pintér Mihály Houdini c. darabja volt az első előadásom. Akkor még azt se tudtam ott a színpadon állva, hogy melyik a jobb és melyik a bal kezem, mi az, hogy kifejezés, mi az, hogy átélés, mégis valahol az előadás közepén egyszer csak érezni kezdtem, miről is szól ez az egész. Azt hiszem, ez nagyban köszönhető a partnereimnek, például Egyházi Gézának, Vágó Bettinek. Ez volt 2005-ben. Ezután jött a Mozart! Debrecenben, majd 2006-ban a Rudolf, ahol megtapasztaltam életem első – és nagyon hosszú. – próbaidőszakát. 2007. januárban a Belvárosi Színházban mutattuk be Galambos Attila – Varga Bálint Covershow című darabját, e darab kapcsán együtt dolgozhattam többek közt Dunai Tamással, Orosz Annával, ami úgy érzem, nagyon sokat adott számomra mind színészileg, mind emberileg. Márciusban a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületével mutattunk be egy vadonatúj zenés drámát, Majom a ketrecben címmel, melyet Horváth Zoltán írt és rendezett is egyben. Egy tragikus történetről szól a darab, melyben Ákos dalai hangoznak el.
Múlt nyáron aztán jött a Vámpírok bálja meghallgatás.

Hogy zajlott a meghallgatás?
– Elmentem az első fordulóra, pár nap múlva jött az értesítés, hogy továbbjutottam, a kórusba szeretnének újra meghallgatni. A második forduló előtt azért kicsit utánanéztem a darabnak, és meglepett, hogy mennyire más, mint ahogy hittem, zene, történet és karakterek tekintetében is.
Eljött a második forduló, ahol, mint kórusba jelölt, szabadon választott dalt kellett énekelni – elénekeltem a dalomat, és már lefelé mentem a színpadról, mikor Cornelius Baltus utánam szólt és megkérdezte, hogy ismerem-e a darabot. Ott helyben kaptam egy kottát, hogy menjek, és tanuljam be Attilával (Csengeri – a szerk.). Visszamentünk, előadtuk, Cornelius pedig nekiállt minket instruálni, majd kaptam még egy kottát, hogy tanuljam meg és várnak vissza másnap a harmadik fordulóra.

Hogy érzed magad a produkcióban? Mesélj a szerepedről kicsit!
– Nagyon jó a csapat, egyrészről mindenki nagyon tökéletesen csinálja a dolgát a színpadon, a táncosok isteniek, az énekesek csodálatosak, és amikor ez egy nagy egészt alkot, abból egy olyan dolog lesz, amire az ember büszke, hogy benne lehet. Emellett van egy magas szintű összetartás is, sosem felejtem el, hogy kivétel nélkül mindenki segítette a szerepbe ugrásomat, akár külön lejárták velem a mozgásokat, akár a színpadon egy-egy fejbiccentéssel, hogy merre is van az „arra”. Váltó szereposztásként nem volt sok lehetőségem a szerepet próbálni, ahogy ez a külföldi próbarendszer szerint normális – szám szerint két alkalom, egy a próbateremben, egy a színpadon. Így az olyan koreográfiák, mint például a Finálé, igen félelmetessé tudnak válni. Magda szerepe igen sokat követel – technikai szempontból körülbelül kétszer tíz perc szünete van az előadás alatt, egyébként tele van gyorsöltözéssel, paróka- és sminkcserével, és három-négy hangilag igen nehéz dallal, melyek egy részét vámpírfogban kell énekelni. Karakterileg nagyon színes, nagyon élvezhető, nagyon játszható szerep ez: a visszafogott, erényes katolikus lányból a második felvonásra vámpír díva lesz.

Van olyan szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani?
– Van, több is: Elphaba, a zöld boszorkány a Wicked c. musicalből, és az Anna Karenina címszerepe.

További terveid?
– Az Operett Stúdió utolsó évében járok, év végére több darabbal is készülünk. Béres Attilával a Körmagyarral dolgozunk, melyben a fiatal feleség szerepét kaptam, Földes Tamással a már Gödöllőn bemutatott Majom a ketrecben-t dolgozzuk fel, és számomra külön érdekesség hogy ez alkalommal a másik női szerepet játszom, mint amit Gödöllőn játszottam, szóval nagyon izgalmas a dolog. Somogyi Szilárddal pedig a Fame-et fogjuk bemutatni, melyben Mabelt alakítom. Vámpír lesz nyáron, és télen is, a továbbiakat meg még a jövő tartogatja.

Somfai Lídia